A farkas sokat eszik, táplálékat gyorsan megemészti. Nagy falat húsokat nyel le egyszerre, melyeket fogaiaval tép szét - tarajos zápfogaiból is eredendően - még kísérletet sem tesz a porció megrágására. Előfordulnéha olyan, hogy egy falka úgy telezabálja magát, hogy utána alig vánszorognak - ilyenkor a vadászok könnyen lelőhetik őket [szerk. megj: ennyit erről, ha az embernek nem lenne fegyvere, a táplálékláncon körülbelül a giliszta alatt állna, vadászni is csak aljas módon tud...] ezt a vadászmódszert régen a bennszülöttek kedvelték.
  Alaposabb megfigyelések a farkast húsevőnek tartják, de nagy mennyiségű növényt és növényi rostot is fogyaszt, hogy megeszi az elejtett növényevő vad gyomrának tartalmát. Étlapján közkedvelt fogásként szerepelnek a kir rágcsálófélék, egerek, de a nyulak, pulykák, különböző bogyós növények [személyes tapasztalat, hogy például szeretik a sárgabarackot], kagylók, csigák is az élmezőnyben tartózkodnak. Fogságban - hasonlóan a házi kutyákhoz - szinte bármilyen eledel elfogadására rászoktatható. Egy szelídített farkas például főttkukorica-keveréket is megevett. Érdekes tény, hogy sok kutyafajta is kedveli a főttkukoricát.
   Említettem már, hogy a farkas sokat eszik. Íme egy példa Dan McDonald megfigyelése alapján ezen állatok evési teljesítményeiről. A kutató három farkast figyelt meg lakmározás közben. A terítéken egy karibuborjú teteme volt, melyből a ragadozók csak a két mellső lábat, nyakat és fejet hagyták meg. Szőröstül-bőröstül megették az egész falatot. Fejenként mintegy 9 kg-ot faltak fel, úgyhogy nem csoda, hogy majd kipukkadtak. Olykor azonabn valószínűsíthető, hogy még többet esznek. Hosszas koplalások, nagy táv megtétele vagy erős üldözések után. Egyszer McDonald kísérletképpen - az általa nevelt farkast - minden finomsággal megkínálta, sokféle hússal és egyébbel, majd azt tapasztalta, hogy az állat minden különösebb megerőltetés nélkül átlagosan napi 8 kg fölötti táplálékot vett magához.